Legújabb cikkeink:
A barna medve (Ursus arctos)
Written by Mikics Péter
A népi hagyomány úgy tartja, hogy ezen a napon a téli álmot alvó medve felébred a barlangjában, majd kimegy a bejárat elé, ha meglátja saját árnyékát, akkor visszamegy és folytatja az alvást. Tudja, hogy még nincs vége a télnek, mert csikorgó hidegek lehetnek. Ha viszont hideg, téli időt talál, kinn marad, mert érzi, hogy hamarosan vége a télnek, rövidesen megenyhül az idő.
A széncinege (Parus major)
Written by Mikics PéterKi ne ismerné ezt a színes kis madarunkat, amelyről annyi gyerekdalunk és versünk szól, a legismertebb talán Móra Ferenc „A cinege cipője” verse . A széncinegével találkozhatunk falvakban, városokban és kint a természetben az év minden hónapjában.
A tavasz egyik hírnökének is nevezett madarunk „nyitnikék” éneke sem ismeretlen senki számára. A széncinegét a magyar nyelvi területeken népies neveken hívják még „nyitnikék”-nek, és „széncinké”-nek is.Rovarevő életmódját tekintve fontos kiemelni a hasznosságát is, Herman Ottó így írt róla a „Madarak hasznáról és káráról” című könyvében:
A lápi póc (Umbra krameri)
Written by Mikics Péter
A lápi póc a 19. századi nagy folyószabályozások előtt általánosan elterjedt volt Magyarországon, elsősorban az Alföldön és a Kisalföldön. Elterjedését bizonyítja sok népies elnevezése pl.: békahal, bobálik, bobály, ebhal, ebihal, kiskutyahal, kutyahal, peczehal, petehal, pócz, póczhal, ribahal, rucahal.
Magyarország védett kétéltűi
Written by Mikics PéterNéhány mondat a kétéltűekről (Kétéltűek osztálya - Amphibia):
A kétéltűek olyan gerinces állatok, melyek vízben és szárazföldön egyaránt képesek élni (innen kapták elnevezésüket). Életük kezdetén vízben élnek, kopoltyúval lélegeznek, majd átalakulásuk után tüdővel lélegeznek, de bőrükön keresztül is képesek oxigénhez jutni.
A hideg égöv
Written by Nagy AnnaHideg égövnek nevezzük az északi sark és a 66,5 fok között elhelyezkedő területet. Érdekessége ennek a területnek, hogy az északi (és a déli) sarkon is fél évig tart az állandó sötétség, majd ezt az időszakot felváltja a szintén fél évig tartó nappal. Éghajlati övei az állandóan fagyos és a tundra éghajlati öv.
Az állandóan fagyos éghajlati övben a hőmérséklet szinte soha nem megy 0 Celsius fok fölé, és csak nagyon kevés csapadék hull, az is hó formájában. A tundra éghajlati övben a nyár hűvös és hosszú, míg a tél hideg. A hideg éghajlati övvel szemben a tundrán nyáron a hőmérő higanyszála felkúszhat 0 Celsius fok fölé, de az évi középhőmérséklet még így is 0 fok alatt marad. Az éves csapadékmennyiség általában 100 és 200 mm között hull, többnyire itt is hó formájában. Talaj egyáltalán nincs a hideg éghajlati övezetben.
Az elemi szén
Written by Mikics Péter
Az üvegházhatást okozó gázok
Written by Balogh Lajos
Az üvegházhatás
Written by Balogh LajosNapjainkban egyre többet hallunk a globális felmelegedés, az éghajlatváltozás kapcsán az üvegházhatásról, az érdeklődőbbek pedig már valószínűleg azt is ismerik, hogy a kutatók szerint az éghajlatváltozás és az üvegházhatás fokozódása között szoros kapcsolat áll fenn.
A következő rövid cikkből bárki megtudhatja, hogy mit is takar ez a kifejezés, illetve milyen összefüggés van a globális klímaváltozás és az üvegházhatás fokozódása között.
A kolorádóbogár más nevén krumplibogár vagy burgonyabogár az 1800-as évek végén vált mindenütt közismertté a burgonya növény pusztításával. Az állat Amerikában a Kolorádó hegység tájékán őshonos, innen kapta a kolorádóbogár elnevezését.
Rendszerezés:
A kolorádóbogár rendszertanilag az ízeltlábúak törzsén belül a rovarok osztályába, a bogarak rendjében, és a levélbogár-félék családjába tartozik. A bogár alakja a valódi levélbogarakéhoz hasonló, tojásdad, felületük domború. A színezetük azonban eltér a levélbogarak színes változataitól. A burgonyabogarak az egész világon elterjedt bogarak, a burgonya európai megjelenése után szinte mindenütt előfordul, ahol burgonyatermesztés folyik.
Pocsolyákban, tavakban sokszor találkozhatunk apró „ugráló” mozgású állatkákkal, ezeket az apró élőlényeket nevezzük vízibolháknak vagy ágascsápú rákoknak (fotónkon).
Az ágascsápú rákok az ízeltlábúak törzsén belüli a rákok osztályában tartoznak. Igen tekintélyes fajszámú csoportot (rendet) képviselnek. Legismertebb családjuk a Daphne-félék családja, amelynek hazánkban is előforduló két legismertebb faja a nagy vízibolha (Daphnia magna), és a kis vízibolha (Daphnia pulex).
A téli álom
Written by Mikics Péter
Ki hogyan alussza álmát?
A téli álom is változó az állatvilágban a rovarok, hidegvérű- (kétéltűek, hüllők) és melegvérű (emlősök) állatok más-más módon alszanak téli álmot. Az ízeltlábúak, kétéltűek és hüllők megfelelő hőmérsékletű rejtekhelyet keresnek, életfunkcióikat lecsökkentik, és megmerevednek (hibernálódnak), így sikerül nekik átvészelni a telet.
Ki nem ismerné ezt a kedves kis piros színű fekete pöttyös bogarat, amely számos mesében, dalban, és versben megjelenik.
Közismertségét mutatja, hogy minden nyelvterületen különböző becenevekkel illetik, hazánkban a következőképpen katica, katalinbogárka, kós kata, katalinka, fusskata, katinka, katicabogár, fusskati, istenkaticája, katicska, katóka, isten bogárkája, böde, Buda-bogár. Csúfneve is van: katapila, katipila, ami papucshőst jelent.
A burgonya (Solanum tuberosum)
Written by Mikics Péter
Képzeld el az életedet krumplipüré, sültkrumpli és chips nélkül. Az 1540-es évekig a burgonya nem volt ismert az európai emberek számára.
A Peruban és Chilében őshonos növény Amerika felfedezése után hódította meg Európát, így hazánkat is. Sokféle elkészítése módja tette közkedvelté, és így lett belőle az egyik legfontosabb alapvető élelmiszer az emberiség számára.
November az őszutó hónapja, ilyenkor már gyakran előrevetíti árnyékát a tél. Novemberben költöző madaraink utolsó csoportjai is elrepültek Dél felé, és egyre nagyobb számban jelentkeznek téli madárvendégeink.
A lombhullás is a végéhez közeledik már, a hónap végére legfeljebb a tölgyeken marad néhány elszáradt nyári levél, melyek majd tavasszal, az új levelek kibújásakor hullnak le. Az őszutó jeles napjainak egy része is jól tükrözi a természet elmúlás-hangulatát, mások pedig a közelmúlt dolgos napjaira, az egész éves munkára és a szüretre emlékeztették őseinket.
Manapság egyre kevesebb, a természetben is megtalálható anyagból készült használati tárgy veszi körül a városban lakó embereket.A „tapló” szóról sem feltétlenül a gombák egy csoportja jut eszünkbe, a „taplászat” és a „taplász” szavak pedig ismeretlenül csengenek a fülünkben.
Pedig a XIX. század végéig, a XX. század elejéig a hegyekben lévő eldugott falvak erdőt ismerő embereinek jó megélhetést biztosított az Európa-szerte keresett, taplóból készült dísztárgyak, ruhaféleségek és sapkák kézi gyártása.
